A múlt héten kiolvasott könyv egyik legfontosabb gondolata volt számomra, hogy minden álmot úgy kell tekinteni, mint valamiféle utazást. A példában San Diego szerepelt, itthoni környezetre átültetve én inkább Győrt írnék, hogy közelebb kerülhessen a magyar olvasók számára. Szóval, a példa az volt, hogy amikor az ember egy utazást tervez és úti célnak mondjuk Győrt választja, mikor már az autóval robog eszébe sem jut megkérdőjelezni, hogy meg is fog érkezni.

Azt mondják nem különb bármilyen álom megvalósítása, mint a fenti feltételezés, csak a legtöbb esetben hiába szállunk be az autóba, hiába indulunk Győrbe, hajlamosak vagyunk vagy teljes kerülővel megközelíteni, esetleg útközben megállni és megkérdezni magunktól, hogy „hülyék vagyunk-e, amiért egyáltalán feltételeztük, hogy eljuthatunk oda”, vagy mondjuk Sopronba érkezünk meg, mert mások azt mondták, hogy arra kellene inkább menni.

Miközben ezen gondolkodtam, röhögésben törtem ki és abban a pillanatban megértettem az összefüggést a két dolog között. Elképzelhetőnek tartom, hogy valóban így van, és mégis rémségesen nehéz tud lenni tartani a célirányt.

Brian Tracy Önerőböl Milliomos című könyvét hoznám fel ismét idézetnek, mert teljes mértékben a témába vág:

Második sikerkulcs

Fejleszd az irány érzékedet!

Ha az embernek világos célja van, még a legmostohább úton is haladni fog. Ha az embernek nincs célja, még a legsimább úton sem jut el sehová. Thomas Carlyle

Írd össze az álmaidat! Azzal, hogy leírod az addig ködként lebegő gondolatokat, sokkal megfoghatóbbá válnak számodra. Az emberiség egyik talán legnagyobb felfedezése volt a következő gondolat: „Azzá válsz, amire a legtöbbször gondolsz.” Az életed alakulását befolyásoló tényezők közül a következő kettő a legfontosabb: az, hogy mit gondolsz, és az, hogy miként gondolsz rá a leggyakrabban.

A sikeres emberek szinte egyfolytában a céljaikon gondolkoznak. Ennek eredményeként folyamatosan céljaik megvalósítása felé haladnak, céljaik pedig folyamatosan haladnak feléjük. Bármi, amire sokat gondolsz, jobbítani fogja az életed. Ha állandóan a céljaidra gondolsz, beszélsz róluk, vizualizálod őket, sokkal többet fogsz elérni, mint az átlagember. Miért? Mert az átlagember inkább aggodalmairól és problémáiról gondolkodik és beszél céljai és álmai helyett. Az alábbi hétlépéses módszert eredményesen alkalmazhatják azok, akik önerőből szeretnének milliomossá válni. A célok kitűzésének és elérésének lépései a következők:

- Döntsd el, hogy életed minden egyes területén pontosan mit szeretnél elérni, különös tekintettel az anyagiakra. A legtöbb ember sosem készít magának ilyen tervet.

- Írj le minden egyes célt. Légy nagyon világos és nagyon specifikus. Amikor az ember papírra veti céljait, általában valami fantasztikus dolog szokott történni.

- Minden célhoz rendelj határidőt. A nagy célokat bontsd kisebb célokra, és azokhoz is rendelj határidőket. Legyen valami, amit megcélzol.

- Készíts listát mindazon teendőkről, melyek szükségesek az általad felsorolt célok eléréséhez. Meglátod, újabb és újabb ötletek fognak eszedbe jutni írás közben. Minden ötletet helyezz el valahol a listádon.

- A fenti listából készíts cselekvési tervet. Határozd meg, mit teszel elsőként, és mit teszel később. Állíts fel prioritásokat, azaz tudd, mi fontosabb, és mi kevésbé fontos.

- Azonnal cselekedj cselekvési tervednek megfelelően. Elkeserítő, hogy hány fantasztikus cél és terv esik kútba pusztán halogatás miatt.

- Ami talán a legfontosabb minden lépés közül: minden egyes nap tégy valamit, ami legalább egy lépéssel közelebb visz célod megvalósításához. Ez az elkötelezettség sikeressé fog téged tenni, bármit is szeretnél elérni az életben.

Most pedig vegyél elő egy darab papírt és egy ceruzát. Egy apró gyakorlat következik. A lap tetejére írd fel: CÉLOK. Alatta sorolj fel tíz célt, amit az elkövetkezendő tizenkét hónapban szeretnél elérni. Céljaidat jelen időben fogalmazd, mintha már egy évvel később lenne, és már elérted volna őket. Az is fontos, hogy egyes szám első személyben fogalmazz, hiszen a te céljaidról van szó.

Ez a gyakorlat megindítja majd a fantáziádat, megsokszorozza energiáidat, és eddig talán ismeretlen képességeket hoz majd felszínre. Ez a gyakorlat már önmagában is majdnem elég ahhoz, hogy önerőből milliomossá válj.

Még emlékszem a Coca-Cola tavalyi, Spanyolországban készített reklámfilmjére, ahol a 102 éves Josep Mascaro beszél az éppen megszületett Aitana Martineznek arról, hogy a válságban még fontosabbá válik a boldogság és az optimizmus. Az egyedülálló utazást bemutató reklámfilm már akkor is lenyűgözött, mert olyan húrokat pendített meg bennem, amik fontosak a számomra. Minden hétköznapi probléma ellenére, ha elfelejtünk élni vagy legalábbis megtalálni az élvezhető részeket a sok nyűg között, szomorú és besavanyodott emberként távozhatunk, amire személy szerint nem vagyok vevő.

Szerencsére a cég ezen a vonalon mozog tovább, és bár legújabb reklámfilmjük kevésbé megindító, mint az előző, mégis tartalmaz egy jó nagy adag optimizmust. Megjelenése előtt a kampányhoz tartózóan úgynevezett „utazó boldogság nagyköveteket” kerestek, amit az Expedition206 nevű weboldallal támogattak meg.

„Az eddigieknél is személyesebb hangvétellel kívánták megszólítani a földrajzilag egymástól távol élő embereket, és arra biztatni őket, hogy- a közösségi médiát használva- osszák meg egymással mindennapi élményeiket, s igazi világközösségként ünnepeljék együtt a boldog pillanatokat.

A világ minden tájáról érkező internetes szavazás lezárásaként 2009.11.17.-én Atlantában kihirdették a Coca-Cola pályázatának 3 győztesét, akik 2010 januárjától 206 országba látogatnak el egy év alatt, hogy a Coca-Cola „Nyiss a boldogságra” kampányával összhangban feltérképezzék, mit jelent ez az érzés a világ különböző tájain élő embereknek, hogyan viszonyulnak a különböző kultúrákban a boldogsághoz, valamint, hogy mit jelent az egyes társadalmakban az életöröm.

A Münchenben élő 29 éves amerikai Tony Martin, a 22 éves brüsszeli Kelly Ferris és a Mexico City-ben tanuló egyetemista, Antonio Santiago a boldogságkeresés mellett fontos küldetésül kapta, hogy élményeit, kalandjait és tapasztalatait megossza a világgal, és virtuális útitársnak hívjon minden hozzájuk csatlakozni kívánó embert. A „nagy utazás” percről percre nyomon követhető lesz a hivatalos weboldalon, de a kalandok, beszámolók, blogok, videók ott lesznek a YouTube-on, Facebookon, Twitteren, Flickren és egyéb népszerű közösségi oldalakon. Természetesen a kapcsolat oda-vissza működtethető, a nagykövetek várják a programjavaslatokat, és szívesen veszik a tanácsokat, hol, mit érdemes megnézni, milyen eseményeket lenne kár kihagyni. Első körben a három fiatal legfontosabb feladata az volt, hogy a világ számtalan nyelvén megtanulják azt a mondatot, amire a választ keresik majd: „Mi tesz téged boldoggá?”

A 2010. január elsején Madridból indult Expedíció206 december 31-én érkezik meg a végállomásra, Atlantába, ahol a Coca-Cola Múzeumban hatalmas ünnepséggel zárul majd a kalandok sora. Útközben a nagykövetek részt vesznek és tudósítanak az idei év meghatározó eseményeiről is, a vancouveri Téli Olimpiai Játékokról, a dél-afrikai Foci Vb-ről és a sanghaji Világkiállításról. Magyarországra várhatóan március második felében érkeznek meg.”

Személyes véleményem még annyi, hogy jó volna még több ilyen kezdeményezést látni, azokról több hírt hallani, és elmerülni végre bennük. Ezekben, mert megérdemeljük! Le a kalappal a cég előtt!

Az idézet szövegrészt kisebb változtatásokkal innen vettem át.

Coca Cola - Egy boldog találkozás igaz története

Coca Cola - Nyiss a boldogságra 2010

Nem kell senkinek sem külön beszámolni a január 12- én Haitin bekövetkezett, Richter- skála szerinti 7,3 erősségű földrengésről és körülményeinek részleteiről. Arra, ami ott történt és jelen pillanatban is történik, a legenyhébb kifejezés a borzasztó, ám mint minden ilyen világot megmozgató borzalomnak, ennek is van egy alul értékelt vetülete, ami rengeteget elárul azoknak, akik régen lemondtak az emberi fajról.

Persze manapság természetes, hogy a világsztárok ilyen esetekben az elsők között adakoznak mégis sokan zsörtölődnek amiatt, hogy így sincsenek elegen, pedig megtehetnék. Azonban mindenképpen elismerendő mennyiségű (57 millió dollár) gyűjtöttek össze a rászorulók részére George Clooney- ék. John Travolta saját repülőgépén szállít orvosokat, orvosi ellátmányokat és 4 tonna élelmiszert, Zinadine Zidan- ék jótékonysági futballmeccsen játszanak az 51.300 néző előtt, akik a megvásárolt jegyeik árából adakoznak a katasztrófa túlélőinek. Eközben pedig a föld legkülönbözőbb pontján teszik ugyanezt az „egyszerű” emberek, közösségi oldalakon alakulnak adományozó „rajongói oldalak”, segélyszervezetek indítanak bankszámlákat az adományokra. Ha jobban belegondolunk, elképesztő az az összefogás, ami ebben a bajban ismét megszületett az emberekben. A kérdés csak az, hogy egyszerű hétköznapokon is meg lehetne tartani ebből valamit?

Kedvenc történetem ezzel kapcsolatban, amit hétfő este hallottam a hírekben. Egy bizonyos Charlie Simpson nevű 7 éves kisfiú önzetlenségéről tett tanúbizonyságot, amikor megdöbbenve a tévében látottakon, a szenvedő gyermekeken édesapjával kiment a fulhami South Parkba, amely körül elindult kis piros biciklijével adománygyűjtő útjára. A hét kör alatt, ott helyben 500 font (160 ezer forint) gyűlt össze, közben pedig édesanyja adománygyűjtést szervezett egy internetes oldal segítségével, melynek híre hamarosan elterjedt az egész világon. Ma reggelre 168.000 ezer angol fontot, azaz 52 és fél millió forintnak megfelelő összeget adományoztak. A pénz az ENSZ gyermekalapjának, az UNICEF-nek megy, ahol közölték, még sosem fordult elő, hogy egyvalaki egy nap alatt ilyen sok pénzt gyűjtsön nekik.

És még egy döbbenetes csoda Haitival kapcsolatban annak a férfinak a története, aki miután a port-au-prince-i kormány helyi idő szerint pénteken 16 (közép-európai idő szerint 22) órakor befejezettnek nyilvánította a kutatást és a mentést, másnap a romok alatt töltött 11 nap után élve került ki a megpróbáltatásokból. Wismond Exantus elmondása szerint úgy érzékelte, hogy csak 6 napot volt a bezártságban, és elgondolkodtató, hogy ez a képzet vajon rásegíthetett-e az életben maradásra attól függetlenül, hogy egy hotel boltjában érte őt a földrengés és némi kóla, sör, illetve keksz volt minden, amit magához vett a 11 nap alatt. Még mondja valaki azt, hogy oly sokat tudunk az emberi elme hatalmáról...

Ezek persze nem változtatnak Haiti amúgy sem túl rózsás helyzetén, illetve azon, ami megtörtént, mégis adnak egyfajta feloldozást -ahogy már korábban is írtam-, hogy van remény, de azt csak az összefogás teremtheti meg számunkra. Álmodom arról, hogy nincs szükség ilyen borzalmakra ahhoz, hogy ezt felismerjük!

Néhány hely, ahol adakozni lehet (én a telefonszámot hívtam):

- Hívd a 1749-et

- A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet honlapja

- Charlie Simpson oldala

- Wyclef Jean erre a célra indított Yéle Haiti nevű oldala, ahol adakozni is lehet

A tegnapi bejegyzéshez szervesen kapcsolódva, segítségképpen azoknak, akik nem tudják még megfogalmazni, kimondani vágyaikat, egy egészen egyszerű álmomról beszélnék, ami megvalósulni látszik.

Amatőr fotósként szeretnék törekedni arra, hogy minél tökéletesebben tudjam visszaadni az engem körülvevő világot. Szeretnék rátalálni saját, egyedi látásmódomra, ami különlegessé teszi a néző számára a fotókat, és bár régóta űzöm ezt a „hobbit”, idáig kevéssé sikerült elhinnem saját magamról, hogy az átlagosnál jobb képek kerülnek ki kezeim alól. Azt hiszem a kutya itt van elásva, ez a rám telepedett gondolatmenet nem túl sokat segít az előremozdulásban.

Szerencsére a tudatalatti vagy ki tudja micsoda, ennél sokkal komplexebben kezeli a helyzetet, ezért barátaim noszogatására mertem saját weboldalt készíteni és a sok pozitív visszajelzés némi segítséggel volt önbizalmammal kapcsolatban. Olyannyira, hogy a múlt hét folyamán felkérés érkezett egyik barátnőmtől, hogy legyek fotósa a kislánya tánccsoportjának, a próbáknak és az előadásoknak. Természetesen igent mondtam, hülye lennék elszalasztani egy ilyen lehetőséget!

Sajnos még nem világosodtam meg, hogy értsem, teljesen átlássam a háttérben mozgó szálakat, mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy milyen változások történnek körülöttem, amióta a nullánál jobban bízom magamban.