A tegnapi bejegyzéshez szervesen kapcsolódva, segítségképpen azoknak, akik nem tudják még megfogalmazni, kimondani vágyaikat, egy egészen egyszerű álmomról beszélnék, ami megvalósulni látszik.

Amatőr fotósként szeretnék törekedni arra, hogy minél tökéletesebben tudjam visszaadni az engem körülvevő világot. Szeretnék rátalálni saját, egyedi látásmódomra, ami különlegessé teszi a néző számára a fotókat, és bár régóta űzöm ezt a „hobbit”, idáig kevéssé sikerült elhinnem saját magamról, hogy az átlagosnál jobb képek kerülnek ki kezeim alól. Azt hiszem a kutya itt van elásva, ez a rám telepedett gondolatmenet nem túl sokat segít az előremozdulásban.

Szerencsére a tudatalatti vagy ki tudja micsoda, ennél sokkal komplexebben kezeli a helyzetet, ezért barátaim noszogatására mertem saját weboldalt készíteni és a sok pozitív visszajelzés némi segítséggel volt önbizalmammal kapcsolatban. Olyannyira, hogy a múlt hét folyamán felkérés érkezett egyik barátnőmtől, hogy legyek fotósa a kislánya tánccsoportjának, a próbáknak és az előadásoknak. Természetesen igent mondtam, hülye lennék elszalasztani egy ilyen lehetőséget!

Sajnos még nem világosodtam meg, hogy értsem, teljesen átlássam a háttérben mozgó szálakat, mindenesetre érdekes megfigyelni, hogy milyen változások történnek körülöttem, amióta a nullánál jobban bízom magamban.