A teljes jó szándék és segíteni akarás vezérel a jelen pillanatban. Reménykedem abban, hogy az események megosztása szélesebb körben többet adhat hozzá a pozitív végkifejlethez. Egy kedves ismerősöm testvéréről szól a mai történet, utólagos engedelmével felvázolva a kialakult helyzetet. Nem kaptam felhatalmazást arra, hogy Niki történetéről beszéljek, de bízom benne, hogy a szolidaritás képessége minden emberben benne van, azok közül pedig, akik olvassák előhívható és aktivizálható, ami most nagyon sokat számíthat.

Bár személyesen csak egyszer találkoztam Nikivel, a mostani helyzet arra késztetett, hogy mindettől függetlenül személyes ügyként kezeljem az ő, illetve családjának történetét, ugyanis Niki állapota válságosra fordult a jelen pillanatra. Ő az egyike annak az 5 kismamának, akit tavaly év végén H1N1 fertőzéssel vittek kórházba. Születendő gyermekét a 7. hónapban császármetszéssel kellett világra segíteni még aznap, szerencsére Botond a körülményekhez képest jelenleg is jól van. Niki viszont életveszélyes állapotban volt, akkor az orvosok 30-40%- ra becsülték túlélési esélyét. Belső szervei egymás után mondták fel a szolgálatot, lélegeztető gép segítségével tudták életben tartani. Ismerősöm ekkor fordult segítségért a barátaihoz, ismerőseihez az interneten, és kért meg mindenkit, hogy legalább egy imát mondjunk el érte. Mivel hiszek abban, hogy egy közösség sokkal többet tud tenni bármiért, mintha az egyén egyedül próbálkozna, így természetesen a magam módján a gyógyulását kívántam.

Azt mondják bármilyen vágy, álom megvalósulása akkor kerülhet igazán közel az emberhez, ha abba tudja beleélni magát, amit szeretne. A legtöbben sajnos általában fordítva csináljuk ezt, hiszen bármennyire is szeretnénk elérni valamilyen állapotba, azt a hiány oldaláról közelítjük meg. Betegek vagyunk, és ekörül forognak a gondolataink. Ha valaki gyógyulni szeretne, a számára hatásos gyógymód alkalmazása mellett, többet tehet egészsége érdekében azáltal, hogy a vágyott állapotot idézi fel szemei előtt. Ilyenkor persze ez egyenlőnek tűnhet a Mount Everest megmászásával, hiszen a fájdalmas tünetek elfeledtetnek velünk bármilyen kellemesnek mondható állapotot, mégis a jobb pillanatokban vágyott egészség, ennek átélése, a felidézett képek arról, hogy mi mindent tehetnénk és kell tennünk még ahelyett, hogy az ágyban fekszünk, pszichésen az öngyógyítás leghatékonyabb formája. Úgyhogy én önkéntelenül is ebből a kiindulópontból közelítettem meg a helyzetet, és próbáltam meg egészségesnek látni Nikit.

Az orvosok hatékony munkája, Niki belső akarata a gyógyulásra reményteli folyamatokat indított meg. A család, barátok, ismerősök enyémhez hasonló formájú segítő szándéka és vágya is remélhetőleg hozzájárult ahhoz, hogy december közepére állapotában javulás állt be. Akkor a család egyetlen vágya az volt, hogy a karácsonyt már együtt ünnepelhessék otthon. Bár ezt az ünnepet még a kórházban kellett töltenie, december 31- én hazatérhetett. Akkor így írt ismerősöm: „Onnan visszatérni, ahol ő járt, olyan csoda, amiben nem sokszor lehet részünk életünk folyamán. Köszönöm mindenkinek a sok pozitív energiát, imádságot és támogató szót. Mindenkinek, akik imádkoztatok húgom felépüléséért, akik gyógyító energiákat küldtek segítségére, akik fohászkodtak érte vagy akár csak akartátok, hogy rendbe jöjjön - én hiszek ennek a sok pozitív energiának jótékony hatásában.”

Üröm az örömben, hogy január 4- én Niki visszakerült a kórházba, légmellet kapott és ismét lélegeztető gépre került. Csak a remény maradt, hogy ez egy átmeneti megtorpanás a gyógyulási folyamatban, de a mai napon ismét levelet kaptam ismerősömtől. Még egyszer kéri a segítségünket. Még több energiára, imádságra, vágyra és összpontosított kívánságra van szükség, hogy Niki állapota ismét javulásnak induljon. Ha a keringését nem sikerül stabilizálni, sajnos a legrosszabbtól kell tartani. Ezért született meg ez a bejegyzés most az Álmogyárban.

Én a magam részéről így próbálok még egy kis pluszt hozzátenni a történethez. Hátha azok közül, akik olvassák, ha csak erre az időre is, de foglalkoznak Nikivel; ha csak egy pillanatra is, de eszükbe jut valami jót kívánni neki. Nem kell több csak ennyi! Minél többen tesszük ezt sajnálkozás helyett inkább a jóra gondolva, annál nagyobb energia összpontosulhat körülötte. Azt mondják: „egységben az erő”. Ezért gondolom, hogy talán segíthet!

Ismerősöm annyit írt még: „csak egy cseppnyi remény maradt”. Adjunk hozzá mi is egy „cseppel”!

A legtöbb ember kortól, nemtől, vallástól, bőrszíntől, nemi identitástól függetlenül leginkább biztos egzisztenciális alapokra vágyik. Sajnos vagy nem, de ez mozgat minket. Ezért tanulnak az emberek főiskolákon, egyetemeken, ezért hajkurásszuk a lehető legjobban fizető állásokat, még akkor is, ha legbelül érezzük, hogy a módszer, amin keresztül ezt meg tudjuk valósítani, nem áll a szívünkhöz közel. Vannak, akik a pénzt hibáztatják mindezért, az eldeformált társadalmakért, de hát mit lehet tenni, ettől a hatástól csak a „megvilágosodott” emberek tudják magukat függetleníteni.

Utálni a pénzt megkerülése a lényegnek. A külsőségekben „szegény” emberek használják előszeretettel, hogy az anyagi jólét nem boldogít, és közben ők is vágyakoznak egy jobb életről. Mert ugye jó megvásárolni olyan dolgokat, ami legalább a létfenntartáshoz elengedhetetlenül szükséges. Lehet sekélyesnek is nevezni akár engem vagy bárkit, aki azért dolgozik, hogy megfelelő szinten éljen, de a lényeg ugyanaz marad: pro vagy kontra, de a bőséget senki sem tessékelné ki az ajtaján, ha az egyszer bekopogtatna rajta.

Nem kell spirituálisan gondolkodónak lenni, aki „normálisan”, reálisan gondolkodó halandóként éli az életét és feláll a szőr a hátán az ezoterikus okosságoktól, az is megtalálhatja a maga önsegítő könyveit, ha nulla forintnál többre vágyik az életében. Akárhonnan nézem, a lényeg mindkét embertípushoz szóló írások esetében ugyanaz, a saját nyelvére lefordítva: „a lényeg te magad vagy”.

Brian Tracy Önerőből milliomos című, ezoterikusnak nem minősülő könyvében talált gondolatmenet azt hiszem mindenki számára emészthető, olyan átmenetet képez, amit az egekben repkedő, illetve a földön járó embertársaink is be tudnak fogadni. Közkincsé teszem, hátha segít mindenkinek:

„Első sikerkulcs Álmodj nagyot!

Álmodj nagy álmot — de csak nagy álmot, amely képes hatni az emberi lélekre! —Marcus Aurelius

Az önerőből lett milliomosok első sikerkulcsa: álmodj nagyot! Engedd magad álmodni. Hagyd, hogy elragadjanak a jövőről alkotott elképzeléseid. Álmodd meg, milyen életet akarsz majd élni. Álmodd meg, mennyi pénzt akarsz keresni, mennyi legyen majd a bankszámládon. Minden sikeres ember azzal kezdte, hogy valami nagyot álmodott. Valamit, ami még nem létezett. Ismered a dalt, ugye?

"Kell, hogy legyen álmod, ha meg akarsz valósítani egy álmot." Ez rád is igaz, ahogy bárki másra. Próbáld elképzelni magadnak, hogy milyen lenne, ha semmi sem állna álmaid útjában. Bármi lehetsz, bármit elérhetsz az életben. Amit csak akarsz. Egy pár percre képzeld el, hogy mindened megvan ahhoz, hogy megvalósítsd az álmaidat. Van elég időd, van rá pénzed, megvan a hozzá szükséges végzettséged, gyakorlati tapasztalatod, a barátaid, a kapcsolataid, a forrásaid, és minden egyéb, amire szükséged lehet. Ha mindezzel rendelkezhetnél, milyen életet szeretnél élni?

Gyakorold a "vissza a jövőből" gondolkodást. Ez egy olyan gyakorlat, amit minden sikeres ember rendszeresen végez. Fantasztikus hatása van az ember gondolkodására és a viselkedésére. A módszer a következőképpen működik: képzeld el, hol fogsz tartani öt év múlva. Képzeld el, hogy eltelt öt év, és te már pontosan ott tartasz, ahol álmaidban szeretnél tartani. Életed minden szempontból tökéletes. Vajon hogyan képzeled el ezt a tökéletes életet? Mit csinálsz? Hol dolgozol? Mennyi pénzt keresel? Mennyi pénz van a bankszámládon? Egyáltalán, hogyan élsz? Alkoss magadnak egy hosszú távú jövőképet! Minél világosabb a célod egészségedet, boldogságodat és jólétedet illetően, annál gyorsabban fogsz haladni a megvalósítása felé. És annál gyorsabban fog feléd haladni a célod. Ha világos elképzelésed van arról, hogy merrefelé tartasz, pozitívabban fogod szemlélni a világot. Motiváltabb leszel, és elszántabban fogsz dolgozni azon, hogy álmaid valósággá váljanak. A benned levő kreativitás automatikusan működésbe lép majd, hogy utat találjon jövőképed megvalósításához.

Az ember általában azon álmok, lelki képek és jövőképek irányában cselekszik, melyek számára a legfontosabbak. Önmagában az, hogy engeded magadat nagyot álmodni, emelni fogja az önbecsülésedet. Szeretni és tisztelni fogod magad érte. Javulni fog a saját magadról alkotott elképzelésed, és önbizalmad is nőni fog. Boldogabb ember leszel. Ha az ember álmodik, és világos jövőképpel rendelkezik, ez arra ösztönzi őt, hogy egyre jobb legyen, és egyre jobban cselekedjen. Állandóan tedd fel magadnak a kérdést: Ha tudnám, hogy nem érhet kudarc, mi az az egyetlen dolog, amit megálmodnék magamnak? Ha abszolút garantáltnak vehetnéd, hogy eléred az általad kitőzött célt, mi lenne ez a cél? Lehet kicsi vagy nagy, rövid vagy hosszú távú. Mindegy. Mi lenne az az egyetlen cél, amit választanál? Bármire is gondolsz, írd le. Ha készen vagy, képzeld el, hogy már ott vagy. Elérted a célod. Ha már egészen beleélted magad ebbe a sikeres jövőbe, próbáld meg elképzelni, hogyan gondolnál vissza majd akkor mostani magadra. Mit gondolnál, merre kéne elindulnod, hogy oda juss, ahol vagy? Milyen lépéseket kellene ehhez megtenned? Min kellene változtatnod az életedben? Mit kezdenél el, vagy hagynál abba? Kivel lennél? Kivel nem lennél soha többé? Ha életed minden szempontból tökéletes lenne, hogy nézne ki? Bármi is legyen az, amit akkor másként csinálnál, kezdd el másként csinálni már ma. A pénzügyi függetlenséghez vezető út első lépése az álmodozás. A kulcs: álmodj nagyot! Az emberek legnagyobb része azért nem lesz pénzügyileg sikeres, mert eleve el sem hiszi, hogy képes lenne rá. És miután lelke mélyén nem hisz benne, meg sem próbál tenni érte. El sem indul az úton. Állandóan csak egy helyben toporog, miközben majdnem minden keresetét elkölti a "mindennapi életre." Meglátod, amint elkezdesz nagyot álmodni — például nagy pénzügyi sikerekről —, másként fogsz tekinteni az életedre, és saját magadra is. Te is elkezdesz majd másként cselekedni. Lépésről lépésre változik meg az életed, míg a végén minden az álmaid irányába vezet majd. Ahhoz tehát, hogy pénzügyileg sikeresek legyünk, és egy nap mi is önerőből lett milliomosnak mondhassuk magunkat, kezdjünk el álmodni. Méghozzá nagyot.”

„És nincs semmi új a nap alatt” – az Álomgyár esetében is igaz ez a közmondás. Nincs új csak más. Átformálódó, helyi igényeket kielégítő, körülményekhez igazodó, egymáshoz teljesen hasonló, több, némely esetben kiforrottabb formát öltő változatok.

Hogy ez a blog mennyiben lesz más, esetlegesen több, mint a többi változat, majd a relatív idő eldönti. Mindenesetre mielőtt elindítottam, a kutatások során egyetlen olyan kezdeményezésre találtam, ami a leginkább hasonlít arra, amit elképzeltem.

2008- ban indult az Air France volt kommunikációs igazgatójának kezdeményezésére egy weboldal We Have A Dream címmel, ahová „fel lehet tenni egy álmot és várni, míg mások is csatlakoznak hozzá. Ha egy meghatározott időpontig összejön a hasonlót álmodók bizonyos száma, csaknem minimális anyagi hozzájárulással el lehet kezdeni a megvalósítását”. Thierry Reboul és a honlap üzemeltetői hasonló gondolatmenet mentén valósították meg álmukat, mint amire én is gondoltam, bár pár dologban azért különbözik: "A honlap abból indult ki, hogy mindenkinek vannak álmai, de csak a milliomosoknak van rá legtöbbször pénzük a megvalósításukra. Ha egy embernek nincs rá annyi pénze, miért ne lehetne megosztani sok ember között?" - nyilatkozták a La Repubblica című olasz napilapnak a weboldal gazdái.

Amiben eltér az Álomgyár a We Have A Dream- től, hogy itt nem bizonyos összeg befizetése után történő álommegvalósulásról van szó, és nem kell a „legjobbak közé tartozni”, hogy az álom teljesüljön; a cél nem ez. Az álmok beteljesülése szerencsére nem csak a „legjobbak” privilégiuma. Ezen a blogon elsősorban egyszerű történetmesélésről van szó. A kimondott (leírt) szónak pedig állítólag hatalma van. Ennyi elegendő. Már csak az is hatásos lehet, ha egy kevés időt a vágyaink megfogalmazásával töltünk a szürke hétköznapokban. Miről álmodik a magyar? Ha tudnánk, hogyan tennénk jobbá a saját, illetve környezetünk életét? A válasz valahol ott van mindenkiben…

Az idézett szövegek innen vannak.

30 évesen, lassan ötödik éve abba fektetem minden energiámat, hogy a saját utamat járva, engem érdeklő témákkal foglalkozva (zene, fotózás, írogatás vagy bármilyen más kreatív dolog) teremthessem meg a saját egzisztenciámat. Napi szinten hallom, hogy fel kellene nőnöm, a létfenntartás ennél sokkal szárazabb és keservesebb. Tény, hogy idáig nem mutatott mást az életem, de örök idealista vagyok. Küzdeni már megtanultam okosan, ügyesen, ahogy mások tanították, fillérekért, és közben álmodozom, mert naiv vagyok. Álmodom arról, hogy gazdag vagyok, mert gazdagnak lenni jó, még akkor is, ha a legtöbben azt mondják, hogy a pénz nem boldogít. Boldogít az… ha jól használja az ember. Bárcsak sikerülne végre megéreznem a lét könnyedségét és nem kellene szégyellnem magam ezekért a gondolatokért.

Jó volna, ha ez a blog megtalálná azokat az embereket, akiknek szüksége van némi reményre. Jó volna, ha azok az emberek is megtalálnák a blogot, akiknek látszólag nincsen szüksége ilyen történetekre, mert sosem lehet tudni. Lehet, hogy csúfos bukás lesz ez a kezdeményezés és teljes érdektelenségbe fullad, de végtelenül reménykedem abban, hogy sokan tudtunk gyerekek maradni. Álmodok egy olyan közösségről, ahol végre a jónak nevezhető dolgok tartanak össze embereket, és nem a napról napra erősebb kétség, mert így lehet bármi olyat elérni, amit szeretnénk. Jó volna olyan embereket összehozni egymással, akik tudnak segíteni a másikon. Segítségre várókat és segíteni tudókat. Akik esetleg végső elkeseredésükben írnak, és pont itt találnak rájuk azok, akik megengedhetik maguknak, hogy segítséget nyújtsanak.

Jó volna egy olyan országban élni, ahol nem a létbizonytalanság a legfőbb téma, ahol nem hurcolnak meg embereket, embercsoportokat azért, amik. Ahol az elfogadás fogalma kikerül a klisék közül. Olyan országban, ahol ráeszmélnek az emberek arra, hogy többet érhetnek el, ha nem a gyűlölködés oldalán ácsorogva várják a megváltást, mert ezen a ponton csak az örök várakozás marad. Ahol, felismerjük, hogy elsősorban mi vagyunk a felelősek minden minket körülvevő dologért szűkebb vagy tágabb értelembe véve is, ahol tudunk magunk erejéből tenni azért, hogy nekünk jobb legyen és nem másoktól várjuk a megoldást. Ahol ezeket a gondolatokat nem tartják unalmas frázisoknak. Ahol, ahol, ahol… ez egy véget nem érő téma, amiről lehet beszélni a jövőben bőven…

Nekem ezek az álmaim jelenleg.