30 évesen, lassan ötödik éve abba fektetem minden energiámat, hogy a saját utamat járva, engem érdeklő témákkal foglalkozva (zene, fotózás, írogatás vagy bármilyen más kreatív dolog) teremthessem meg a saját egzisztenciámat. Napi szinten hallom, hogy fel kellene nőnöm, a létfenntartás ennél sokkal szárazabb és keservesebb. Tény, hogy idáig nem mutatott mást az életem, de örök idealista vagyok. Küzdeni már megtanultam okosan, ügyesen, ahogy mások tanították, fillérekért, és közben álmodozom, mert naiv vagyok. Álmodom arról, hogy gazdag vagyok, mert gazdagnak lenni jó, még akkor is, ha a legtöbben azt mondják, hogy a pénz nem boldogít. Boldogít az… ha jól használja az ember. Bárcsak sikerülne végre megéreznem a lét könnyedségét és nem kellene szégyellnem magam ezekért a gondolatokért.

Jó volna, ha ez a blog megtalálná azokat az embereket, akiknek szüksége van némi reményre. Jó volna, ha azok az emberek is megtalálnák a blogot, akiknek látszólag nincsen szüksége ilyen történetekre, mert sosem lehet tudni. Lehet, hogy csúfos bukás lesz ez a kezdeményezés és teljes érdektelenségbe fullad, de végtelenül reménykedem abban, hogy sokan tudtunk gyerekek maradni. Álmodok egy olyan közösségről, ahol végre a jónak nevezhető dolgok tartanak össze embereket, és nem a napról napra erősebb kétség, mert így lehet bármi olyat elérni, amit szeretnénk. Jó volna olyan embereket összehozni egymással, akik tudnak segíteni a másikon. Segítségre várókat és segíteni tudókat. Akik esetleg végső elkeseredésükben írnak, és pont itt találnak rájuk azok, akik megengedhetik maguknak, hogy segítséget nyújtsanak.

Jó volna egy olyan országban élni, ahol nem a létbizonytalanság a legfőbb téma, ahol nem hurcolnak meg embereket, embercsoportokat azért, amik. Ahol az elfogadás fogalma kikerül a klisék közül. Olyan országban, ahol ráeszmélnek az emberek arra, hogy többet érhetnek el, ha nem a gyűlölködés oldalán ácsorogva várják a megváltást, mert ezen a ponton csak az örök várakozás marad. Ahol, felismerjük, hogy elsősorban mi vagyunk a felelősek minden minket körülvevő dologért szűkebb vagy tágabb értelembe véve is, ahol tudunk magunk erejéből tenni azért, hogy nekünk jobb legyen és nem másoktól várjuk a megoldást. Ahol ezeket a gondolatokat nem tartják unalmas frázisoknak. Ahol, ahol, ahol… ez egy véget nem érő téma, amiről lehet beszélni a jövőben bőven…

Nekem ezek az álmaim jelenleg.