„És nincs semmi új a nap alatt” – az Álomgyár esetében is igaz ez a közmondás. Nincs új csak más. Átformálódó, helyi igényeket kielégítő, körülményekhez igazodó, egymáshoz teljesen hasonló, több, némely esetben kiforrottabb formát öltő változatok.
Hogy ez a blog mennyiben lesz más, esetlegesen több, mint a többi változat, majd a relatív idő eldönti. Mindenesetre mielőtt elindítottam, a kutatások során egyetlen olyan kezdeményezésre találtam, ami a leginkább hasonlít arra, amit elképzeltem.
2008- ban indult az Air France volt kommunikációs igazgatójának kezdeményezésére egy weboldal We Have A Dream címmel, ahová „fel lehet tenni egy álmot és várni, míg mások is csatlakoznak hozzá. Ha egy meghatározott időpontig összejön a hasonlót álmodók bizonyos száma, csaknem minimális anyagi hozzájárulással el lehet kezdeni a megvalósítását”. Thierry Reboul és a honlap üzemeltetői hasonló gondolatmenet mentén valósították meg álmukat, mint amire én is gondoltam, bár pár dologban azért különbözik: "A honlap abból indult ki, hogy mindenkinek vannak álmai, de csak a milliomosoknak van rá legtöbbször pénzük a megvalósításukra. Ha egy embernek nincs rá annyi pénze, miért ne lehetne megosztani sok ember között?" - nyilatkozták a La Repubblica című olasz napilapnak a weboldal gazdái.
Amiben eltér az Álomgyár a We Have A Dream- től, hogy itt nem bizonyos összeg befizetése után történő álommegvalósulásról van szó, és nem kell a „legjobbak közé tartozni”, hogy az álom teljesüljön; a cél nem ez. Az álmok beteljesülése szerencsére nem csak a „legjobbak” privilégiuma. Ezen a blogon elsősorban egyszerű történetmesélésről van szó. A kimondott (leírt) szónak pedig állítólag hatalma van. Ennyi elegendő. Már csak az is hatásos lehet, ha egy kevés időt a vágyaink megfogalmazásával töltünk a szürke hétköznapokban. Miről álmodik a magyar? Ha tudnánk, hogyan tennénk jobbá a saját, illetve környezetünk életét? A válasz valahol ott van mindenkiben…
Az idézett szövegek innen vannak.
Álmokhoz szóltak