Álomgyár

Közhely, de mindenkinek vannak álmai. Oszd meg a többi emberrel a sajátodat! Lehet kicsi vagy nagy, megvalósult vagy megvalósulásra váró, reménytelen vagy reményteljes, gyermek, közép vagy időskori. Mindegy... Nehéz elmondani őket, mert mindenki megkapta már, hogy „bilibe lóg a keze”, amikor szóba kerültek, de itt minden kötelezettség és ítélkezés nélkül megtehető. Eljött az idő, hogy végre a sok kesergés közepette azokról a dolgokról is beszéljünk, amiket igazán szeretnénk elérni az életben! Írj róluk az "alomgyaros@gmail.com" címre, hogy kikerülhessen bejegyzés formájában!

Itt álmodnak

Álmokhoz szóltak

Álomgyár előfizetés

Álomgyár filozófia

2009.12.31. 12:09 - Darqo

Címkék: saját filozófia álmok álomgyár

Manapság közhely azt mondani, hogy mindenkinek vannak álmai. Az is annak számít, amit közvetlenül utána mondanak: „az álmokat nem szabad feladni”. Egyre inkább úgy tűnik, mintha mások előtt ciki volna felvállalni, ezért inkább nem beszélünk róluk; hogy félelemből, mert annyiszor kaptuk már meg szüleinktől és a környezetünktől, hogy „ébredjünk fel” vagy egyszerűen csak nem tanították meg az iskolában, hogy miként és miért érdemes kimondani őket, azt sajnos senki sem tudja. Helyette megtanultunk panaszkodni és keseregni, arról diskurálni, hogy soha semmi nem jó úgy, ahogy van. Szépen lassan megtanultuk magunkévá tenni a nem álmodás képességét is, álmaink elérhetetlenségének bebizonyítását saját magunk számára a legkülönbözőbb, másoktól örökül hagyott gondolatmenetek alapján. Titkon azért reménykedünk, nagy szükség esetén néha még az ateista is elmormol egy imát.

„Nem érdemes nagyot álmodni, jobb egy fokkal lejjebb adni belőlük, annál kisebb a pofára esés lehetősége”, szól egy másik unalomig ismételt frázis. Ha valami valóra válik a tengernyi kívánságunk közül, azt a szerencsének tulajdonítjuk, de legtöbbször azt érezzük, hogy meg sem érdemeljük a megvalósulásukat. Jobb helyzetben vannak azonban azok, akik csendben, de megingathatatlan hittel élik meg mindennapjaikat, meg sem kérdőjelezve álmaik létjogosultságát. Ezek azok az emberek, akiket kikerekedett szemmel figyelünk a tévében, elképedve hallgatjuk történetüket a rádióban, olvassuk újságban, könyvekben a leghihetetlenebb csodákat és irigykedünk.

Azt mondják, hogy mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy az álmai valóra válhassanak. Külföldön azért ez jobban szokott sikerülni, nem véletlenül kívánkoznak oly sokan tőlünk nyugatabbra. Azt persze elfelejtjük ilyenkor, hogy nem az ország elhelyezkedése a lényeges, hanem az ott élő emberek hozzáállása önmagukhoz, az élethez, a környezetükhöz. Azok az emberek, akik boldognak mondják magukat, kevesebbet panaszkodnak, és többet beszélnek arról, amit valójában szeretnének. Nem mást hibáztatnak, valahogy önkéntelenül tudják, hogy a saját életükért ők a felelősek.

Hogy mi az, ami idehaza hiányzik? Talán szimplán csak nagyon keveset beszélünk a vágyainkról. Elfedik ezeket a mindennapi terhek. Manapság sikk panaszkodni élőben, a blogokon, fórumokon a fikázás a menő. Megdöbbentő, hogy mennyi rosszindulat van bennünk vagy leginkább ezek az embertársaink garázdálkodnak a világhálón. Lehet, hogy ettől nem tudunk egyről a kettőre jutni…nem tudom, ez csak egy feltételezés. Mindenesetre ez a blog azért jött létre, hogy egy kicsit beszéljünk arról is, amit valójában, igazából szeretnénk. Beszéljünk inkább arról, hogy álmainkon keresztül hogyan változtathatunk valamin, amit nem találunk jónak, ahelyett, hogy mindennek nekifeszülünk.

Tudom, nehéz kimondani olyan valamit, amit még magunk előtt is gyakran titkolunk, és akár fennáll a veszélye annak, hogy idealistának, rosszabb esetben infantilisnek neveznek álmaink miatt. Sokan mondják, hogy kibeszélni sem jó őket, mert nem szabad előre inni a medve bőrére. Én inkább ennek az ellenkezőjét gondolom. Jobb arról beszélni, amire vágyunk, mint csöndben maradni és kifelé keseregni. Személy szerint beleuntam a nagy magyar kínkeserves valóságba, kipróbálnék valami mást. Megálmodtam ezt a blogot, mert tudom, hogy nem vagyok egyedül ezzel a vágyammal.

Itt igazán szabadjára lehet engedni a fantáziát, ismét lehetünk akár gyerekek, minden kötelezettség vagy ítélkezés nélkül. Lehet kicsi vagy nagy az az álom. Olyan, ahol hétköznapi dolgokra vágyunk, de jó volna olyat is olvasni, hogy mik akartunk lenni gyermekként, amikor a felnőttkorunkra gondoltunk. Kortól, nemtől, vallástól, nemi identitástól függetlenül bárkinek a története érdekel. Megvalósult már? Vagy csak megvalósulásra vár? Mélyről jövő, a lényünket meghatározó vagy egyszerűen csak hirtelen ötlettől vezérelt? Mindegy! Az a lényeg, hogy megírják az emberek, megírjátok ti magatok. Csak egy kérésem volna: egymás, mások sértegetését bármi miatt, az ítélkezést, megítélést próbáljuk meg mellőzni… ez nem az az oldal, ami erről szólna!

Mindenkinek van egy története, osszuk meg egymással!

A bejegyzés trackback címe:

https://alomgyar.blog.hu/api/trackback/id/tr971634826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása