Múlt hét pénteken hallottam az egyik tévécsatorna hírműsorában az „Ingyen ölelés kampányról”, melyet egy ausztrál fiatalember indított még évekkel ezelőtt. Lényege, hogy önkéntesek egy adott időpontban köztereken, kis táblával, rajta az „ingyen ölelések” felirattal a nyakukban mindenki számára lehetővé teszik ezt a testi kuntaktust.

„A mozgalom elindítója Jason Hunter, aki édesanyja temetési szertartásán figyelt fel arra, hogy milyen fontos volt a felszólalók számára édesanyja egy-egy szívből jövő, őszinte ölelése. Mindez késztette arra, hogy minél több emberrel megismertessen ezen érzéssel. Így a mozgalom célja is a szeretet átadása, a figyelmesség valamint az emberi fontosságra való felhívás lett. S mindezek legfőbb kifejező eszköze mi más lehetne, mint az ölelés.

Így indult útnak 2001-ben, Miamiban a mozgalom, még egyetlen taggal, majd nemcsak újabb tagok, hanem országok is csatlakoztak. Köztük Anglia, Kína, Németország, Brazília, Chile… stb. Az aktivisták utcán való feltűnését nem nézték mindenhol jó szemmel. A rendőrök több alkalommal is megpróbálták betiltani a szervezetet, de hamar összegyűjtötték a megfelelő számú aláírást a folytatáshoz.”

A mai rohanó világban sokan szenvednek érintéshiányban, pedig tudományosan bizonyított tény, hogy legalább napi 16 darabra van szüksége az embernek ahhoz, hogy feltöltődjön egy kevés pozitív energiával, a jókedvre gyakorolt kellemes hatásról nem is beszélve.

A hír szerint meglepően nyitottak voltak a magyarok is ebben az igazi fagyos, havas téli időben, sőt, mosolyogva borultak egymás karjaiba felajánlók és fogadók. A nagy sikerre való tekintettel szeretnék rendszeressé tenni ezt a kampányt és nem csak egy évben egyszer, a hideg és borús év elejei napok egyikén megtartani.

Teljes vállszélességgel támogatok minden ilyen kezdeményezést, mindent, ami a jókedv megteremtésének ilyen jópofa formája, hisz nagyon nagy szükségünk van ezekre az apróságokra, hogy ne katapultáljunk a földről a ránk nehezedő terhek miatt.

Forrás