Érdekes beszélgetésben volt részem hétvégén, ahol három barátom közül ketten is elgondolkodtatóan nyilatkoztak az Álomgyárról. Mint kiderült, mindkettejüknek rá kellett jönnie a blog felhívása alapján, hogy ha meg kellene fogalmazniuk mi is az ő álmuk, hát nem igazán tudnának mit válaszolni erre. Persze apróbbnak nevezhető vágyak vannak, de önmegvalósításukkal kapcsolatban nem tudnának mit mondani.

Vajon mindenki így van vele? Egyelőre olvasói levél még nem érkezett, úgyhogy elképzelhetőnek tartom, hogy mindannyian hasonló cipőben járunk. Illetve felvetődik az a kérdés is: miért gondoljuk, hogy arra a kérésre, hogy beszéljünk bármilyen álmunkról, a legnagyobb, a legszebb, a legtökéletesebb megemlítése jöhet csak szóba. Álom nem csak az, ha pontosan tudjuk, hogy kik akarunk lenni az életben. Ide tartozik bármi, amit ezen kívül is meg akarunk valósítani. Semmi sem snassz, és nem kell senkit sem túlteljesíteni, egyszerűen csak beszélni róla.

Úgy tűnik visszaigazolást kap valamilyen szinten az az elmélet is, hogy nem tanítottak meg minket ezekről gondolkodni és beszélni sem tökéletesen, ezért inkább nem is tesszük. Ha túl aprónak véljük olcsónak, semmitmondónak vagy jelentéktelennek ítéljük, illetve, ha túl nagynak gondoljuk, úgy érezzük a másik ember kinevet, elítél vagy önteltnek tart minket. Ilyen és ehhez hasonló gondolatmenetek, illetve az, hogy ezekből fakadóan nem is nagyon vesszük figyelembe belső késztetéseinket bennünk tartja, bármiről legyen is szó.

Mindenesetre én azt válaszoltam erre, hogy ha ők ketten egyáltalán elgondolkodtak ezen a kérdésen, akkor az Álomgyár már teljesített egyfajta küldetést. Ha bárki más is a barátaimhoz hasonló cipőben jár, akkor én már örülök, hiszen az egyik célja ennek az egésznek pontosan az, hogy legalább foglalkozzunk álmainkkal.

Úgyhogy továbbra is arra biztatnék mindenkit, írja le álmát, álmait, legyen szó akármiről; vagy egyszerűen csak ossza meg mindenkivel meglátásait a témákkal kapcsolatban!