Ma hajnalban. Ilyenkor minden szó, mondat idétlenül hat, a hozzátartozók, az emberek, akik bármilyen formában gondoltak rá, próbáltak részt venni felépülésében értelmetlennek érzik a végkifejletet. Ilyenkor mindenki elgondolkodik, hogy van- e értelme bármiben is hinni, remélni, energiát fektetni abba, amit igazán szeretnénk elérni, hiszen ezekben a helyzetekben kérdőjeleződik meg minden, amit vágyaink valóra válásával kapcsolatban gondolunk.
Vannak olyan dolgok, amin nem tudunk változtatni, és bár tudom, hogy jelen pillanatban ezt a legnehezebb befogadni, a lényeg talán mégis valahol itt keresendő. Azon nem tudunk, hogy Niki elment, azon viszont igen, hogy nem valami vagy valaki hibáztatásban keressük a megoldást. Azon nem, hogy ez az álom nem vált valóra, azon viszont igen, hogy ezekben a helyzetekben ezt nem vesszük általános érvényűnek minden vágyunkkal kapcsolatban. Azon nem, hogy a halál egy olyan tény, amit egyikünk sem kerülhet ki az életben, azon viszont igen, hogy mit gondolunk róla. Azon nem, hogy a gyász hangulata megjelenjen, azon viszont igen, hogy mennyire segítünk magunkon, azokon, akik itt maradtak. Hogy mennyire tudunk a jövőbe tekinteni, és azt mivel töltjük meg.
Azon igen, hogy elhisszük, mindenki megtett mindent; hogy kell valami céljának lenni, amit most még nem láthatunk. Hogy a végtelen űr és hiány érzése helyett megpróbáljuk megkönnyebbíteni a lelkünket, feltölteni a szép emlékekkel, így őrizve meg valami fontosat a szerettünkből. Hogy tudjuk- e annyira értékelni magunkat és másokat, hogy ezt adjuk át és ki magunkból.
Miért történnek ilyen katasztrófák? A válasz nem olyan bonyolult. Niki elment és ezen nem tudunk változtatni, de azt észrevehetjük, hogy mennyi ember próbált segíteni, hogy mennyi pozitív energia összpontosult köré. Ismerősök és ismeretlenek fogtak össze Niki segítségével. Az ő története is, mint minden más felkavaró dolog az életben egyfajta katalizátor; rólunk mond el valamit. Ha értelmet kell hozzáadni ezekhez a fájdalmas történésekhez, akkor azt biztos ide kell sorolni, hogy ilyen helyzetekben felismerhetjük önmagunk szebb oldalát, az összetartás képességét, azt, hogy van még remény, van kiút minden rosszból, ha képesek vagyunk ilyen szépséget alkotni közösen.
Álmokhoz szóltak