Valóra vált Csikó Szabi álma, áll a Nők Lapja Cafe cikkének címében. A Csillag Születik második szériájának autodidakta módon tanult táncosa felvételt nyert a Táncművészeti Főiskolára.

Bár nekem nem ő volt a „kedvencem”, laikus szemmel nézve mégis elismerésre méltó a teljesítménye. Miután megtörtént az, amiről a hír beszámol, szépen visszakövethető a sikertörténet. Ez a srác mert nagyot álmodni tudat alatt, és bár valószínűleg nem ez a műsor volt konkrétan minden vágya, a jótékony, ösztönös belső hit megkérdőjelezés nélkül tört utat számára. Tudom, ilyenkor sokan a szerencsére hivatkoznak, vagy azt mondják, hogy jókor volt jó helyen, de azt hiszem, hogy ezek a dolgok belső indíttatás nélkül elkerülik az embert. Nyilván manapság könnyebbnek mondható a sikert elérni, ha valaki bekerül egy ilyen vagy ehhez hasonló tehetségkutató műsorba, az egyéni hozzáállás előremozdító hatását ettől függetlenül nem lehet figyelmen kívül hagyni. Már maga az, hogy állítása szerint az interneten keresztül tanult meg táncolni, feltételez valami öntudatlan ráérzést. Egy képet, melyet egy vágy indukál, ami aztán saját útjára terelte őt. Szerencsére ennek lehetősége minden emberben benne van. Állítólag bármit is szeretnénk csinálni az életben, azt ilyen formán találhatjuk meg. A vágy, bármennyire is sablonosnak hangzik, sokkal inkább mutat nekünk valamit magunkról, a helyes irányról, mint azt olykor gondoljuk.

Nem tudom, hogy a fiatalságának köszönhető ez a jó értelembe vett naivság, de azt kívánom neki, hogy maradjon ilyen, és akkor talán még ennél is nagyobb dolgok történhetnek vele az életben.