Mind a mai napig kérdés számomra, hogy a spirituálisan gondolkodók, illetve az azt ellenzők hitrendszere között mégis mi a különbség? Míg az előbbi csoport képviselői azt mondják, hogy „higgyél magadban, minden rajtad múlik és a legvadabb álmaid is valóra válhatnak”, addig az utóbbi, reálisan gondolkodó embertársaink azt mondják: „soha ne add fel a reményt, mindenki a maga szerencséjének kovácsa, kellő akarattal bármit elérhetsz”...

Lehet, hogy csak én gondolkodom egészen furcsán, de nem érzékelek különbséget a két választípus között, mégis nagyon sok esetben mosolygás tárgya mindkét oldal számára a másik hozzáállása az élethez. Az előbbi nem érti, hogy hogyan lehet a realista annyira földhözragadt, míg az utóbbi jobb esetben is csak ferde szemmel nézi az „ezók” magasröptű, inkább elszálltnak gondolt hitrendszerét.

És közben mindenki hisz valamiben a maga módján, a maga befogadóképességével; ez a lényeg, mindenki reménykedik, hogy valamikor valóra válnak a vágyai. Erről szólnak az alábbi válogatott történetek a tv2 Naplójából, ami egytől egyig ezt a témakört járja körbe. Sikertörténetek, egyszerű emberek, valóra vált álmok.

Időutazás - vissza a kezdetekhez Nyomorból a gazdagságba Adósság-stop?

Rengeteg elolvasott könyv után úgy gondolom, hogy álmaink megvalósulása sokban múlik azon, hogy mi mit vagyunk képesek cserébe adni. A legtöbb ember talán hibásan, talán nem úgy közelíti meg a vágyait, hogy majd akkor hisz benne igazán, akkor lesz boldog, ha az a valami végre megérkezik az életébe, sokan pedig pont ezt tartják a leginkább visszahúzó tényezőnek.

Én valahol ezen az oldalon állok, hiszen sokszor megtapasztaltam már, hogy hiába akarok valamit, ha el sem tudom képzelni, hogy az a valami egyszer a birtokomba kerülhet, ellenben minden megérkezett, amiről nem volt kétségem, hogy megillet.

Valahogy így lehet ez azzal a több millió emberrel is, akik a jó meleg otthonukban a fotelben ülve, pattogatott kukoricával az ölükben, kikerekedett szemmel nézik a szegény sorsú, ámbár fejlődő országok lakóit; majd azt mondják: bárcsak jobb volna nekik, de én mit csináljak több ezer kilométerrel arrébb...

Ezzel szemben vannak olyanok, akik ennél többet akarnak tenni és ez az érzet, ez az elhatározás kétséget nem tűrő. Annyira erős bennük, hogy így vagy úgy, de valamit tenni fognak, ami aztán szépen lassan (vagy gyorsan) meghozza az ötleteket arra vonatkozóan, hogy miként tehetik ezt meg.

Történetesen -ha már a fejlődő országok lakóit emlegettem-, több párhuzamosan folyó projekt is létezik, ami például az afrikai szegények életét hivatott jobbá tenni. A tervezők tettvágya hihetetlenül egyszerű, mégis elképesztő találmányok kitalálását eredményezi, amit aztán a pénzemberek azon része, akik végre tényleges segítő szándékkal állnak hozzá a szegényekhez (felmérve, hogy rájuk is jótékony visszaható erővel bír egy-egy ilyen tett) finanszírozzák a projekteket.

Így születhetett meg például az úgynevezett Play Pump nevű eszköz, ami a szubszaharai, szegénységben fulladozó térségben terjedt el az elmúlt években. Lényege azon kívül, hogy végre az ott élő családoknak nem kell kilométereket sétálni a legközelebbi vízforrásig a veszélyes közegben, még ráadásul játékos módon hozza a település központjába (közelébe) a friss és tiszta vizet. Ugyanis a gyermeki játékosságot használja fel a ringlispíl körkörös mozgását alapul véve; így szivattyúzzák a vizet. Nem mással juthatnak ehhez, mint azzal, ha a gyerekek játszanak.

Ugyanilyen megfontolásból készült el a szegény térségek lakói számára a Hippo Roller névre hallgató vízhordó, ami kiváltja a kínkeserves cipekedést folyótól a házig, hiszen egy egyszerű, de nagyszerű elgondolásból kiindulva a földön gurítva vagy húzva juttathatják el a vizet otthonaikba az emberek.

És harmadikként pedig ismét a gyerekek játékmániájára alapozó, a Hippo Rollerhez teljesen hasonló eszközt említenék. A Swirl nevű játékszer egyben egy mosógép is, ebbe adagolva a ruhát, hozzáadva a srácok focirajongását az egyenlőségjel után a tiszta ruha áll, ugyanis ezt a „mosógépet” rugdosva szabadulnak meg a kosztól a ruhák. Erről bővebben a Manzárd Café-n is lehet olvasni.

Az emberi leleményesség és fantázia határtalan, legszebb formája pedig, ha ezzel segíteni tudunk másokon. Használjuk és higgyük el a megvalósulás előtt, amit rajta keresztül álmodtunk meg, mert sosem tudhatjuk, hogy kinek segítünk vele!

Készült egy bejegyzés a Manzárd Café-n Madonna jótét lelkéről, arról, hogy 15 millió dollárt adományozott egy Malawiban épülő leányiskola felépítésére, természetesen a környezetvédelmet a legmesszebbmenőkig figyelembe véve.

Nyílt levele még tavaly került fel a világhálóra, az egyéni és a társadalmi felelősségvállalásról szól, amivel mindnyájan többet érhetünk el az életben; azt hiszem tanulságos elolvasni:

„E pillanatban megkezdtem a munkám az 1 millió nyaszaföldi árva érdekében, és az emberek azt kérdik: „Miért Malawit választottad?” . És én erre mindig azt szoktam felelni: „Nem én, hanem Malawi választott engem.” Malawi az egyik legszebb hely a világon. Sajnos, az egyik legszegényebb is: rossz gazdálkodással, aszállyal, sötét nyomorral és olyan betegségekkel sújtott, mint az AIDS, malária, vagy a TBC. Mindezt megfelelő egészségügyi ellátással és oktatással kezelni lehet. A Raising Malawi: Árva ellátó kezdeményezés zászlóvivője Michael Berg és jómagam elkötelezetten tesszük a dolgunkat, hogy segítsünk ennek a kis országnak, amelynek erre elképesztően szüksége van. Találkoztunk az egészségügyi ellátás, a gazdaság, az oktatás és más nemzetközi szakemberekkel, élükön dr. Jeffrey Sachs-szal és dr. Paul Farmer-rel, akik felemelik a hangjukat a leghátrányosabb helyzetben lévő társadalmi réteg érdekében. Közös összefogással emelhetjük a gyenge gyermekek és az árvák új nemzedékének életminőségét.

Most arra kérlek titeket, csatlakozzatok hozzánk.

Malawi az egyik legnagyobb HIV/AIDS kórral sújtott és az egyik legnagyobb szegénységi indexszel rendelkező terület a világon, mely a szub-szaharai Afrika humanitárius krízisének szívében terül el. Elképzelhetetlen, hogy ezek a gyermekek szembeszálljanak ezen kihívásokkal. Minden nap Malawiban gyermekek tucatjai halnak meg megelőzhető betegségekben, ezrek fertőződnek meg a rossz állapotok és az elhanyagoltság miatt, és milliók szembesülnek az életben maradásért folyó szülők és más felnőtt felügyelet nélküli magányos küzdelemmel. A Raising Malawin keresztül ezek a kihívások leküzdhetőek. Nyaszaföld a hihetetlen ígéretek földje. A nyaszaföldiek hatalmas lelkületűek és rugalmasak. Ha okos megoldásokkal és alkalmas támogatásokkal esélyt adunk nekik a hosszú távú életben maradásra, hozzájárulunk Malawi felemelkedéséhez. Nem számít, ki vagy, és hol vagy, csatlakozz ehhez az ügyhöz és légy a része. Önkéntesekre van szükségünk minden korosztályból és a világ minden szegletéből. Az adományok, legyenek bármekkorák, nagy változásokat hozhatnak: az ágyvásárlástól kezdve az iskola vagy a kórház építéséig. Minden apróság segít. Ösztönözlek és kérlek titeket, támogassátok a Raising Malawit, és ne felejtsétek el: az időtök egy kis részével, tehetségetekkel vagy pénzadományokkal segíthetitek megmenteni ezen rendkívüli gyermekek életét.”

Én még annyit tennék hozzá, hogy nem csak Malawi az egyetlen szegény sorsú hely, nem csak az ott élő emberek azok, akiknek segíteni tudunk. Nem új hír, hogy a celebritások szeretnek adakozni, arra viszont kevesen figyelnek fel, amikor kijelentik, mindezt hálából teszik azért, mert az élet a tenyerén hordozza őket. Talán nem véletlenül teszi ezt, de nem kell milliomosnak lennünk ahhoz, hogy mi is tehessünk dolgokért...és, ha teszünk, lehet, hogy minket is tenyerére vesz...

Mindenki eljátszik ezzel a gondolattal az életében legalább egyszer. Az Adrenalin blogon olvastam imént a hírt, hogy a minnesotai lottótársaság részére készített reklámokban a címben szereplő kérdésre keresik a választ. Sőt, saját honlapot is készítettek számukra, ahol az olvasók megoszthatják a többiekkel, hogy vajon belőlük milyen milliomos is lenne.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem fordult meg még ez a kérdés a fejemben, és nagyjából teljesen ki is találtam már, hogy milyen milliomos lennék...hiszik az emberek vagy sem, többet tapasztalnának belőle mások is -persze jó értelembe véve-, hiszen rengeteg helyen elkél a segítség. Vajon ti kitaláltátok már? Ha igen, ne legyetek rest és ezt is bátran osszátok meg a többiekkel!