Rengeteg elolvasott könyv után úgy gondolom, hogy álmaink megvalósulása sokban múlik azon, hogy mi mit vagyunk képesek cserébe adni. A legtöbb ember talán hibásan, talán nem úgy közelíti meg a vágyait, hogy majd akkor hisz benne igazán, akkor lesz boldog, ha az a valami végre megérkezik az életébe, sokan pedig pont ezt tartják a leginkább visszahúzó tényezőnek.

Én valahol ezen az oldalon állok, hiszen sokszor megtapasztaltam már, hogy hiába akarok valamit, ha el sem tudom képzelni, hogy az a valami egyszer a birtokomba kerülhet, ellenben minden megérkezett, amiről nem volt kétségem, hogy megillet.

Valahogy így lehet ez azzal a több millió emberrel is, akik a jó meleg otthonukban a fotelben ülve, pattogatott kukoricával az ölükben, kikerekedett szemmel nézik a szegény sorsú, ámbár fejlődő országok lakóit; majd azt mondják: bárcsak jobb volna nekik, de én mit csináljak több ezer kilométerrel arrébb...

Ezzel szemben vannak olyanok, akik ennél többet akarnak tenni és ez az érzet, ez az elhatározás kétséget nem tűrő. Annyira erős bennük, hogy így vagy úgy, de valamit tenni fognak, ami aztán szépen lassan (vagy gyorsan) meghozza az ötleteket arra vonatkozóan, hogy miként tehetik ezt meg.

Történetesen -ha már a fejlődő országok lakóit emlegettem-, több párhuzamosan folyó projekt is létezik, ami például az afrikai szegények életét hivatott jobbá tenni. A tervezők tettvágya hihetetlenül egyszerű, mégis elképesztő találmányok kitalálását eredményezi, amit aztán a pénzemberek azon része, akik végre tényleges segítő szándékkal állnak hozzá a szegényekhez (felmérve, hogy rájuk is jótékony visszaható erővel bír egy-egy ilyen tett) finanszírozzák a projekteket.

Így születhetett meg például az úgynevezett Play Pump nevű eszköz, ami a szubszaharai, szegénységben fulladozó térségben terjedt el az elmúlt években. Lényege azon kívül, hogy végre az ott élő családoknak nem kell kilométereket sétálni a legközelebbi vízforrásig a veszélyes közegben, még ráadásul játékos módon hozza a település központjába (közelébe) a friss és tiszta vizet. Ugyanis a gyermeki játékosságot használja fel a ringlispíl körkörös mozgását alapul véve; így szivattyúzzák a vizet. Nem mással juthatnak ehhez, mint azzal, ha a gyerekek játszanak.

Ugyanilyen megfontolásból készült el a szegény térségek lakói számára a Hippo Roller névre hallgató vízhordó, ami kiváltja a kínkeserves cipekedést folyótól a házig, hiszen egy egyszerű, de nagyszerű elgondolásból kiindulva a földön gurítva vagy húzva juttathatják el a vizet otthonaikba az emberek.

És harmadikként pedig ismét a gyerekek játékmániájára alapozó, a Hippo Rollerhez teljesen hasonló eszközt említenék. A Swirl nevű játékszer egyben egy mosógép is, ebbe adagolva a ruhát, hozzáadva a srácok focirajongását az egyenlőségjel után a tiszta ruha áll, ugyanis ezt a „mosógépet” rugdosva szabadulnak meg a kosztól a ruhák. Erről bővebben a Manzárd Café-n is lehet olvasni.

Az emberi leleményesség és fantázia határtalan, legszebb formája pedig, ha ezzel segíteni tudunk másokon. Használjuk és higgyük el a megvalósulás előtt, amit rajta keresztül álmodtunk meg, mert sosem tudhatjuk, hogy kinek segítünk vele!